Fátyol mint szűrő: szimbólumként van jelen mind festményeimben, mind tér-kollázsaimban, installációimban. A hétköznapi életből kiragadott motívumokat, tárgyakat, környezetet egy olyan festői, organikus struktúrájú szűrőn keresztül vizsgálom, mely szűrő populáris elemekre, objektív valóságképekre fókuszálva vizuális rétegződést, több sík montázsát alkotja. Szubjektív-objektív, esztétikus-borzongató, hívogató-tartózkodó, régi-mai ellenpólusai. 

A kiemelés, fókuszálás, valamint a rétegek mögé bújtatás is egyfajta irányított nézőpont, melyeken keresztül mutatok meg kiválasztott valóságszeleteket. Munkáim az elmúlásra, tünékenységre, képsíkok véletlenszerű egymásra vetülésére épülnek. A ködös fátyolrétegek egy imaginárius teret alkotnak, amely az intuíciót, érzelemvilágot, tudatalattit is aktiválhatja a finom, rejtett tartalmakon, gesztusokon keresztül. 

Az alkotás során saját szemléletem fejlődése, változása, a felülírás lehetőségének kérdése is foglalkoztat. A fotózás élménye is szorosan kötődik vizuális nyelvemhez a fókuszálás, élesség-homályosság széles skáláján értelmezve. Magamra is szűrőként tekintek az alkotói folyamatban: szineszteziás érzékelő, finomabb, lágyabb minőséget kereső, érzéseket-gondolatokat, a személyeset személytelennel összekötő "rendszer". Hányféle szűrőn át nézünk? Hogyan rakódnak egymásra rétegek emlékeinkben és íródnak felül? Hogyan stimulál bennünket egy-egy szín, jellegzetes minta, forma, textúra?