OUT-FIT

A ruhák megjelennek megfestve és maguk a ruhák keretre feszítve. A síkba terített textilek azon határon mozognak, ahol bekapcsolódhat egy belső, képi rendszer azon túl, hogy ismert, hétköznapi anyagok kerülnek egymás mellé, akárcsak ahogyan kiválasztásra, komponálásra kerülnek hétköznapi ruha-szettek. A festmények esetében a fókusz a hűen visszaadott textilek repetitív mintái és az absztrakt formavilág közötti játékos határvonalon mozog.

DIY? Önismeret, stílus, divat, out-fit kompozíciók. Mindenki kiválasztja, megkomponálja nap mint nap saját öltözékét. Színes, mintás, monokróm, szatén, pamut, kasmír, szőrme, latex, fekete...Hol húzódik a határ egy mindennapi kompozíció és egy tudatosan komponált kép között? Vagy összemosódhatnak-e ezen határok? Milyen vizuális emlékeket kapcsolhatnak be az ismert anyagok?

Ezek az emlék-, nyom-hordozó anyagok hétköznapiságukkal szinkronban megformálnak, implikálnak egy-egy személyt. A gyűrődések mozgás asszociációját kelthetik. A ruha-kompozíciók jelen megragadására való törekvést és ezzel egyidejűleg az elmúlás problematikáját is felvetik. Akár a divat elmúlását, egy korszak lenyomatát is jelentheti, csakugyan a társadalom térképen is behatárol társadalmi réteget, identitást.